150.:)

Este meglehetősen nyugtalanító híreket láttunk az időjáráselőrejelző oldalakon: másnapra 18m/s-os szelet jósoltak az időjósok. Már 10m/s is szép hullámokat ver, hát még a majd' dupla szélsebesség...

Még este megbeszéltük vendéglátóinkkal, hogy másnap a szigetek déli széltől védett északi oldalán fogunk merülőhelyet keresni. Reggel a beharangozott viharos erejű szélnek köszönhetően minden fa közelített koronájával a talajhoz. Egyértelmű volt, hogy a nyílt víz ki van zárva. Reggeli, cuccolás. A sors - vagy inkább vendéglátónk - Eirik kivételével az aluminium hajóba osztott be mindannyiunkat. Eirik a nagy hajóval utazott, mivel átmeneti merülőtársával oda került.

Kifelé menet az egyik srác röhögött rajtam, amikor feltettem a csuklyám, aztán két perccel később, amikor ezerrel szántottuk a badokat, és lényegében konstans tengervízzuhany alatt voltunk már belátta, hogy igazam volt:) Annyira mérges volt a tenger a szigetek közötti, déli szél által befújt részeken, hogy már-már motórcsónakos rafting túrán kezdtem magam érezni. Szerencsére a hely, ahová tartottunk egy széltől védett, nyugalmas kis szigetvég volt. A darabos felszín után felüdülés volt szélvédett helyre érni.

Pár héttel ezelőtt Andival pont itt döngettünk vissza a sátrunkhoz, valamit előző évben e szent helytől párszáz méterre tört rá Magne-ra 17 méteren a hányinger egy hasonlóan dobálós hajókázás után:) Szerencsére még időben fel tudott jönni, így nem kellett a félig megemésztett kaját víz alatt belebüfögni a reduktorába:)

Hamar elkészültem, és hogy a többieknek legyen hely a kis hajón, gyorsan a be is csobbantam. Szerencsére Håvard is hamarosan követett,  így pár perc múltán mi merülhettünk le első párosként.

Kerek szám, a 150. merülés volt a mai. Méltó zárása a hétvégi búvártalálkozónak. Reméltem, a tenger is tudja, milyen nagy nap ez a mai, és egy szép merüléssel ajándékoz meg.

A hajó alatt gyorsan a növényzóna alatt találtuk magunkat, és észak felé indultunk. A fenti, jég koptatta fromavilág a víz alatt is folytatódott. Itt-ott kisebb tektonikus barlangokat alakítottak ki a régmúlt gleccserei által hátrahagyott kőlapok. Ezeket a tengeri bioszféra szépen belakta, jó kutakodási helyeket adva ezzel a ma búvárainak:)

Útközben öszefutttunk 3 táskarákkal. Utólagos megbeszéléseink szerint egyes vélemények szerint szaporodtak, míg szerény véleményem szerint inkább verekedhettek, mert amikor mi arra jártunk, a háromból kettő épp ollóikkal összekapaszkodva, egymással szemben épp patthelyzetben állt. Visszaúton már csak kettő volt ott, de az sem úgy tűnt, mintha a rákutódon dolgoznának.

Egy hajóról leszakadt vaslemez alatt találtunk egy termetes tőkehalpárt, majd hirtelen elkezdett romlani a láthatóság. Különös módon 20 méterig tökéletes volt, de ott hirtelen fel kellett volna kapcsolni a ködlámpát - ha lett volna ilyenünk. Kicsit uszonyoztunk az iszonyatban, mígnem elértük a 175 bar-t, ami legújabb biztonsági megállapodásunk szerint a fordulópont. 100 bar-ral akartunk a biztonsági megállóba érni.

A visszaúton lényegében ugyanazt az útvonalat úsztuk végig, csak pár méterrel sekélyebben. Találtunk egy nagyon szép tektonikus barlangot, ami egy gyönyörű rövidke kis kanyonban folytatódott. Ezt megnéztünk, és lassacskán a hajó felé vettük az irányt.

Terv szerint értünk a biztonsági megállóba, és a bója felbocsátása, majd a 3 perc kivárása után bő levegőtartalékkal értünk a felszínre. A merülés hossza kb. 5 perccel rövidülhetett, mivel a legmélyebb ponton fordultunk, ahol az ember a leggyorsabban szívja a tartályát.

A felszínen még némi izgalom várt ránk, mert egy búvárpárocska tojt az 1 órás beigért merülési időre, de végül kb. 5 perccel a bediktált maximum merülési idő lejárta után csak feltűntek buborékjaik a hajó mellett...