A149. merülést letudva norvég hagyomány, ún. rekkebord várt ránk.
Mindez annyit takar, körbeülünk egy asztalt, és brutális mennyiségű mélyfagyasztásból kiolvadt, főzött garnélarákot belezünk ki és eszünk meg. Ez itt amolyan néphagyományféle:)
Mikor anno először találkoztunk a "jelenséggel", kicsit furcsán néztünk Andival vendéglátóinkra. Némi segítségre volt szükségünk, hogy magyar ételeken nevelkedett gasztokultúránkkal el tudjuk fogyasztani a halálukban is páncéljaikkal védekező parányi lényeket. Az ízük kiváló, én csak azt nem szeretem, amikor egy-egy ikrákkal teli entitást sikerül kifognom, és utána papírtörlőzhetek ezerrel, hogy megszabaduljak a kezemre ragadt ikráktól. Szerencsére ezzel a norgévok is tisztában vannak, ezért az egy tekercs konyhai törlőkendő/4 fő alaptartozéka a szeánsznak. A garnálát majonézzel, citrommal és kenyrrel esszük.
Persze az össznépi falást némi beszéd előzte meg a Világ Végén, ahol mindannyiunknak megköszönték a részvételt a búvártalálkozón. Mi is viszontköszöntük a meghívást, és usgyi, belevetettük magunkat a garnélahadba.
A vacsora alatt Håvard-dal szóba került a reggeli problémás merülésünk is, és sörözés közben eldöntöttük, hogy ezentúl ismeretlen helyen 100 bar-ral fogunk visszatérni a biztonsági megállóba, így komolyabb baj, váratlan esemény történtekor is bőven lesz levegőtartalék a palackban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése