2012. április 12., csütörtök

Új utakon - az alværn-i merülés

Ezen a csütörtökön gyönyörű délután fogadott minket Oslo környékén. A ragyogó napsütés, a mérsékelt felhőzet, és a még mindig szerencsére kellően jó láthatóság nagyszerű 93. merülés képét vetítette előre.



Håvard elvileg a 17:15-ös kompot tervezte, de sajnos a munka közbeszólt. Csak a 17:35-ösre pályázhatott, ami viszont némileg cinkes volt, mert 6-kor zár a bázis...

Az esélyeket latolgatva gyorsan arra jutottam, hogy inkább lelépek 5-kor, és felveszem a palackokat, meg a srác cuccát, hogy biztosan legyen merülés:)

A bázisra menet szóltam a módosított tervről Håvard-nak, és Andinak, és arra jutottam, hogy megérné egy pillantást vetni egy Alværn brygge nevű helyre, ami kb. 10 perc autóval a lakásunktól.


A merülés helyszíne, Alværn brygge

A bázison gyorsan cuccoltam, és már robogtam is haza, ahol a találkát megbeszéltük. Otthon kis evés-ivás, aláöltözetbe bújás, és indulás az új, ismereten vizek irányába.

A tengerpartra egy meredek utacska vezetett a 157-es főútról. Gyönyörű, vadregényes erdőcskén keresztül ereszkedve értük el a parkolót, majd nem sokkal lejjebb a tengerparti mólót, ahonnan a merülést terveztük. A kocsiból kiszállva egyből a láthatóságot vizslattuk, ami a felszínről nagyon bíztatónak tűnt.

Internetes forrásokból annyit tudtunk a helyről, hogy egy gyönyörű szép falat lehet megmerülni. A mólótól észak felé kell indulni (a fenti fotón balra), és úszni, amíg kedvnük, de főleg míg levegőnk van:) Öltözködés közben azt latolgattuk, vajon ma melyikünk szárazkesztyűje fog ereszteni, és arra jutottunk, hogy elvileg ma én lennék a soros:)

Rajtunk kívül két kajakos is Alværn-t választotta aznap egy kis evezésre. Az alkalmat kihasználva gyorsan megkérdezték, hány fokos a víz, majd abban maradtak, hogy nem most fogják gyakorolni az átfordulást:)

Végre elkészültünk. Elcűgöltem szeretett mellényemet a maga kis 16 kilo integrált ólomsúlyával a legközelebbi padhoz, belebújtam, majd - mivel ma én voltam soros a beázással:) - a szokottnál nagyob gondossággal illesztettem helyére a szárazkesztyűt:), és bíztam benne, hogy szerencsém lesz.

Merölőtársam is készen állt pár perc múlva, ellenőrzés, mellény felfúj, reduktor a szájba, cucc összefog, és már ugrottam is be az 5 fokos áldásba, ami az erősen tűző napsugárzásban igazi megváltás volt: végre nem kell tovább izzadni a felszínen.

Ahogy beugrottam, egyből éreztem, hogy áramlás van. Gyorsan módosítottunk annyit a terven, hogy a 125 bar-os fordulópontot áttettük 150-re, hogy legyen levegőtartalék visszaúszni az áramlással szembe. Később kiderült, hogy szerencsére csak a móló mellett, a beszűkülő tengerág miatt erősebb az áramlás, így nem kellett túlzottan sok fokozott uszonyozással számolni a visszatéréskor. A kesztyűm - örömmel konstatáltam - tökéletesen működött, eresztésnek se híre, se hamva!

Végre mindketten a vízben, és tűnés lefelé! A falat elég könnyű volt megtalálni, mert a mólótól kb. 10 méterre kezdődött északra. Folytonos süllyedés mellett haladtunk, egészen 28 méterig. A láthatóság nagyon jó volt, még ekkora mélységben is lámpa nélkül lehetett olvasni a műszereket. A táj szinte érintetlen volt. A fal tele tengeri sünökkel, itt-ott korallszerű  sárga lényekkel megtűzdelve. Mindezt áttetsző, kb. ujjnyi vastagságú, zselés csőféregszerűségek egészítették ki itt-ott sárga színű tengericsillagokkal megspékelve. Halat csak elvétve láttunk, de az érinteten, mélybe szakadó fal bőven kárpótolt minket mindezért. A természetes harmóniát csak egy nagyfeszültségű víz alatti kábel törte meg, de azért ennyi még elviselhető:)

Lassacskán elértük a 150 bart. Lassú, északi irányú felúszást követően a fal tetején, 18 méteren fordultunk, és elindultunk visszafelé.

A visszaút eleinte egy platón vezetett, ami sajnos már nem volt annyira érintetlen: elég sok sörösüveg, és sörösdoboz "díszítette" a tenger fenekét. Lassan elértük a víz alatti vezetéket, ahol találtunk egy terelőbóját is, amit az útépítéseknél használnak. Az alkalmat megragadva gyorsan a fejem fölé is emeltem, így Håvard elkészíthette rólam a víz latti varázsló képét, amint épp a bójában lévő retya a fejemre ürül:) Egy pillanatig gondolkodtam rajta, hogy megtöltöm picit levegővel, és fellövöm a műanyag öntvényt, de aztán arra gondoltam, hogy esetleg az egyik kajakos jönne vissza válaszként odafentről, így letettem a tervről:)


A Búvárvarázsló v. 0.1:) (Wizard of Scuba)


A kábelt elhagyva újra közel függőleges fal mellett úsztunk, majd az erősödő áramlás jelezte, hogy közeledünk a mólóhoz.

Mivel a móló környékén ritkán merülnek, ellenben sokan horgásznak, ezért igazi tárházát találtuk a különböző horgászati, damilon lógó kütyüknek. Arra kellett "csupán" vigyázni, hogy begyűjtésük közben a horog ki ne lyukassza a szárazkesztyűt...

A biztonsági megállóban átpasszoltam az általam gyűjtött horgászati eszközöket Håvard-nak, majd fellőttem a dekó bóját. Utóbbi művelet nem ment sajnos zökkenőmentesen, mert rátekeredett a zsinór a mutatóujjamra picit, de szerencsére gyorsan leakadt róla, így nem vitt magával a felszálló piros virsli.

Utána már csak egy kis késkeresés következett, mert Håvard elhagyta, míg a damillal, súlyokkal, és egyéb kütyükkel küzdött, majd 46 perc elteltével ismét a felszínen voltunk.

A partra jutás nagyon könnyű volt, mert egy okos, két ponton a parthoz rögzített, félig lebegő mólón keresztül pikk-pakk újra a szárazföldön voltunk.

Szóval, ha erre jártok, ezt a merülést tudom ajánlani:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése