Az idő amolyan idei szokásos: megérkezünk Alværn-ba, és lóg az eső lába. Ma jó dolgunk van, Andi is velünk tartott, így segédkezik a cuccolásban, illetve lerendezi az autót helyettem. A kocsiból kikászálódva konstatáltuk, hogy az eső bizony igencsak a nyakunkon. Javaslatomra gyorsan öltözködni kezdünk - szárazruában már nem sokat tud "ártani" az égi áldás:)
Versenyfutás az esővel:) |
Mi nyertünk - gyorsabbak voltunk, mint az érkező eső |
Végül odaértünk, kifújtuk magunkat, és közös megegyezés után már toltuk is lefelé a métereket.
Odalent igazi kábelerdő várt ránk. 3 kábel járta örömteli körbetekergős, ide-oda kanyargó táncát, de szerencsére mindannyian kb. egy irányt tartottak. Lassan elértük az ígéret földjét, a 25 métert, sőt - túl is haladtunk rajta, de a hőn áhitott vezetőzsinór nem jött el...
Végül sekélyebb rész következett, majd - mivel a visszaút egy mélyebb kis szakaszt is tartogatott, lassan visszafordultunk, hogy még biztonságban dekó mentes merülésünk lehessen. A visszaúton a legvastagabb kábelt még követtük egy darabig nyugat felé, aztán - mivel a roncsokra a levegő meg a no dekó idő úgysem lett volna elég - visszatértünk a hazairányra.
Kikászálódtunk a partra, és levontuk a konklúziót: a roncsokról további információ kell:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése