Érdekes tél jár mostanság felénk: a héten repkednek a pluszok, holnapra már akár 9 fokig is felszökhet a higany, ami igencsak ritka, és szöges ellentétben áll az elmúlt két év teleit tekintve.
Ezzel szemben úgy tűnik az enyhülés a tengert egyelőre nem hatja meg:) Tegnap voltam szokásos heti merülésemen - amit egyéb teendők, es a jófajta norvég influenza miatt sajnos az elmúlt három hétben mellőznöm kellet.
Szokás szerint a kikitőn keresztül mentünk, ahol persze egy táblácska található "Dykking Forbudt" (Búvárkodás tilos) felirattal. Szerencsére így télen nem sok hülye van, aki a jeges vízben akar csónakázni:) Érdekes módon a merülésre akadnak jelentkezők:)
Szóval bedzsamburiztunk a kikötőn keresztül. Elvileg 5-en merültünk volna, de két norvég míg úsztunk ki a tengerre lemerült, így vegül 3-an maradtunk:)
Kiértünk a tengerre, reduktor a szájba, és elkezdtünk merülni. Éreztem, hogy hideg a víz, de a computer a felszínen még nem adja a mért hőmérsékletet, így csak pár méter mélyen láttam a nem túl bíztató egy fokot.
Sebaj, majd lejjebb megyünk, és melegszik - gondoltam naivan... Lejjebb mentünk. Sőt, már 10 ,méteren jártunk, és a computer még mindig vígan hírdette a plusz egy fokot, ami azért ket fokkal jobb a mínusz egynél:), de azért rohadt hideg.
Ezt először onnan éreztem, hogy az uszonyba elkezdett szépen belefagyni a lábam...
Szerencsére 12 méterre érve valami törtent: 2 fokos lett a viz. Bazz, mindjárt forr! - gondoltam, es örömmel süllyedtem tovább, ahogy a fenék engedte.
Azert annyira nem kényeztetett el minket a tenger, 23 méterre is csak négy fok jutott, de ebben legalább már nem fagyott a lábam... Életemben nem gondoltam volna, hogy a négy fokos vizet szeretni fogom. Csak viszonyítás kérdése:)
Sajnos a merülésnek olyan a profilja, hogy lemegyünk, mélyen vagyunk, aztán 125 bárral szoktunk elkezdeni felfelé jönni.
Tekintve hogy lent "kellemes" 4 fok volt, 12 méter felett viszont csak 1, így igazából nem sok kedvem volt a feljebb menetelhez, de sajnos előbb-utóbb meg kellett kezdeni!
Jöjjön hát, aminek jönnie kell! 19, 18, 17, 16, 15 méter, és máris csak két fokon áll a műszer... 11-nél már stabilan benne voltunk a plusz egyben, ami legalább nem csökkent tovább.:)
Az egyik hajóroncs mellett úsztunk épp, és azon gondolkodtam, hogy a francba fogom túlélni megfagyás nélkül a hátralevő közel negyed órát ebben a nem túlzottan melegvizes környezetben. Azon csodálkoztam, hogy a társam nem jelzett, hogy befagyott a segge (aztan a felszínen elismerte), mert neki meg normális aláöltözője sincsen...
Sajnos azt is tudtam, hogy minél feljebb jövünk, annál kevésbé lesz szigetelés, mert egyre jobban kell kiengedni a ruhából a levegőt, így az egyre hatékonyabban fogja ereszteni az értékes hőt az eltűnő szigetelőreteg-vastagságnak köszönhetően... Lassacskán a kezem is kezdett lefagyni a szárazkesztyűben. Bele sem gondoltam, hogy hogyha vízzel erintkezne a kezem, meddig bírnám idelent... Mission impossible:)
Lassacskán megértettem a feltett kézzel száraz kesztyűben búvárkodó kollegákat is:) Ekkor a levegő a kesztyűbe áramlik, és a jobb szigetlésnek köszönhetően kevésbé fagy le az ember keze:)
Végre elértük a platformot, gyors egyeztetés, és mindhárman egyetértettünk, hogy jegeljük ezt a fagyos helyet a továbbiakban, indulás a biztonsági megállóba!
Tudtam, hogy ez a 3 perc lesz az eddigiek kozul a legrosszabb hőmérséklet tekintetében: a 45 perces merülés legvégén, rengeteg hőt a tengerben hagyva, szinte nullára eresztett ruhával örömtelinek ígérkezett a 3 perces kényszerpihenő az éppen nem fagyponti vízben:)
Így is lett. Aztán nagynehezen eltelt a 180 végtelenbe fagyó másodperc, és végre megnyílt az út a felszínre... Utána már csak egy kis séta a jégpáncélon a 40 kilónyi felszerelésben, és már vissza is tértunk a bázisra:)
Kiértünk a tengerre, reduktor a szájba, és elkezdtünk merülni. Éreztem, hogy hideg a víz, de a computer a felszínen még nem adja a mért hőmérsékletet, így csak pár méter mélyen láttam a nem túl bíztató egy fokot.
Sebaj, majd lejjebb megyünk, és melegszik - gondoltam naivan... Lejjebb mentünk. Sőt, már 10 ,méteren jártunk, és a computer még mindig vígan hírdette a plusz egy fokot, ami azért ket fokkal jobb a mínusz egynél:), de azért rohadt hideg.
Ezt először onnan éreztem, hogy az uszonyba elkezdett szépen belefagyni a lábam...
Szerencsére 12 méterre érve valami törtent: 2 fokos lett a viz. Bazz, mindjárt forr! - gondoltam, es örömmel süllyedtem tovább, ahogy a fenék engedte.
Azert annyira nem kényeztetett el minket a tenger, 23 méterre is csak négy fok jutott, de ebben legalább már nem fagyott a lábam... Életemben nem gondoltam volna, hogy a négy fokos vizet szeretni fogom. Csak viszonyítás kérdése:)
Sajnos a merülésnek olyan a profilja, hogy lemegyünk, mélyen vagyunk, aztán 125 bárral szoktunk elkezdeni felfelé jönni.
Tekintve hogy lent "kellemes" 4 fok volt, 12 méter felett viszont csak 1, így igazából nem sok kedvem volt a feljebb menetelhez, de sajnos előbb-utóbb meg kellett kezdeni!
Jöjjön hát, aminek jönnie kell! 19, 18, 17, 16, 15 méter, és máris csak két fokon áll a műszer... 11-nél már stabilan benne voltunk a plusz egyben, ami legalább nem csökkent tovább.:)
Az egyik hajóroncs mellett úsztunk épp, és azon gondolkodtam, hogy a francba fogom túlélni megfagyás nélkül a hátralevő közel negyed órát ebben a nem túlzottan melegvizes környezetben. Azon csodálkoztam, hogy a társam nem jelzett, hogy befagyott a segge (aztan a felszínen elismerte), mert neki meg normális aláöltözője sincsen...
Sajnos azt is tudtam, hogy minél feljebb jövünk, annál kevésbé lesz szigetelés, mert egyre jobban kell kiengedni a ruhából a levegőt, így az egyre hatékonyabban fogja ereszteni az értékes hőt az eltűnő szigetelőreteg-vastagságnak köszönhetően... Lassacskán a kezem is kezdett lefagyni a szárazkesztyűben. Bele sem gondoltam, hogy hogyha vízzel erintkezne a kezem, meddig bírnám idelent... Mission impossible:)
Lassacskán megértettem a feltett kézzel száraz kesztyűben búvárkodó kollegákat is:) Ekkor a levegő a kesztyűbe áramlik, és a jobb szigetlésnek köszönhetően kevésbé fagy le az ember keze:)
Végre elértük a platformot, gyors egyeztetés, és mindhárman egyetértettünk, hogy jegeljük ezt a fagyos helyet a továbbiakban, indulás a biztonsági megállóba!
Tudtam, hogy ez a 3 perc lesz az eddigiek kozul a legrosszabb hőmérséklet tekintetében: a 45 perces merülés legvégén, rengeteg hőt a tengerben hagyva, szinte nullára eresztett ruhával örömtelinek ígérkezett a 3 perces kényszerpihenő az éppen nem fagyponti vízben:)
Így is lett. Aztán nagynehezen eltelt a 180 végtelenbe fagyó másodperc, és végre megnyílt az út a felszínre... Utána már csak egy kis séta a jégpáncélon a 40 kilónyi felszerelésben, és már vissza is tértunk a bázisra:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése